Gemma Liviero – A kékség mezején | Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár

Az Út a romokon át szerzőjének regénye egy olyan családról szól, melyet szétszakít a gyász és a titkolózás, de az első világháború után újra összehozza őket a remény…

Anglia, 1922

Négy éve már, hogy Rudy bátyja, Edgar eltűnt a háborútól feldúlt Franciaországban. A mély gyász és a megválaszolatlan kérdések nem engedik, hogy Rudy és az édesanyja továbblépjenek. Mikor megérkezik hozzájuk a titokzatos Mariette, s azt állítja, hogy ő Edgar özvegye és a férfi gyermekének anyja, Rudy arra kéri, hogy maradjon, mert azt reméli, hogy többet tudhatnak meg Edgar élettörténetének hiányzó fejezeteiről. Mariette elbűvöli Rudyt, akit egy idő után már nem pusztán a közös veszteség és gyász köti a nőhöz, hanem egy új szerelem lehetősége is. A Mariette-től kapott információk azonban újabb kérdéseket vetnek fel Edgar halálával kapcsolatban, s felmerül a gyanú, hogy Mariette mindvégig hazudott a kilétéről.

A gyanakvás és a titkok végül arra késztetik Rudyt, hogy maga járjon utána a történteknek, s miközben az igazságot kergeti országokon át, kénytelen szembenézni annak a háborúnak a borzalmaival és következményeivel is, melyben ő maga sosem vehetett részt. Vajon felszabadítja az igazság, vagy örökre beárnyékolja az életét?

————

„Izgalmas cselekménybe ágyazott, megható szerelmi történet, melyet mindenképpen

érdemes elolvasni.” – Historical Novel Society

„A regény egyszerre világított rá a háború hosszú távú hatásaira és töltött el

reménnyel, miközben megmutatta, milyen messzire képes elmenni az ember, hogy megóvja a szeretteit, és betartsa a nekik tett ígéreteit.” – Jodi

Warshaw, a szerkesztő

„Ez a szerelemről és odaadásról szóló, gyönyörű történet felnyitotta a szemem arra, milyen tartós traumát cipeltek magukkal a katonák, miután otthagyták a csatamezőt. Mára már komoly lépéseket tettünk a kezelésében. Ám az első világháború idején még nem értettük világosan ezt a jelenséget. Sokan a katonákat hibáztatták, gyávasággal és színleléssel vádolták őket.” – Jodi Warshaw, a szerkesztő